1947 április 26-án született Kishonti Ildikó. A Színház- és Filmművészeti Főiskola musical szakán
végzett, dolgozott a Mafilm színtársulatában, Játszott
Győrött és Szolnokon. Budapesten a Fővárosi Operettszínház tagja volt, majd a Honvéd Művészegyüttesben, és a Budapesti Kamaraszínházban dolgozott. Számos
darabban játszott, főszereplőként egyebek között a La Mancha lovagjában, a Macskákban, a Tévedések vígjátékában, a Chicagoban, a Piros karavánban, a Hegedűs a háztetőn-ben, a Zorbában, Gypsyben, a Piafban, a Nyolc nőben és az Egy szerelem három éjszakájában.
Egri Kati, Kishonti Ildikó pályatársa, barátnője így emlékezik vissza a művésznőre:
" Ildi ezerrel létezett a színpadon, a filmvásznon,
az előadóestjein. Szenvedélyesen szeretett, a családját, barátait,
szeretteit. Erős személyisége, szélsőséges, néha
túláradó érzelmei miatt nem futotta be azt a karriert, amit hangjával,
adottságaival megérdemelt volna. Az utóbbi években már csak a Budapesti Kamaraszínház
foglalkoztatta, mert másoknak a Kishonti nehéz volt. Tanított,
csak nem a színművészetin, hanem munka közben, színpadon, büfében, az
életben. Egyszerre
tudott kitűnő társasági ember, drámai hősnő, díva, és imádni való
clown is lenni. Az utolsó időkben csak a
legközelebbi hozzátartozóit engedte magához. Nem akarta, hogy így
lássuk. Azt akarta, hogy a robbanó, az elementáris énjét
őrizzük meg magunkban."
Egy 2005-ben készült interjúban így vallott Kishonti Ildikó: "– Mulatságos külsőt kaptam a sorstól. Rengeteg fog, hatalmas szemek. Ezek a Teremtő ajándékai, ám soha nem éltem vissza velük. Velem viszont már visszaéltek. De álmok között nem szeretem élni az életem. Nem szeretek sérülni sem, ezért nem is építek sebhelyeket, s nem viselek műráncokat a lelkemben. Úgy gondolom, csak a széppel kell foglalkozni. Soha nem voltam hajlandó beállni a sorba. Egy csordához csatlakozni csakis akkor jó, ha van alkalmas vezérürü. Olyan, aki a kiválasztottak közül való. Úgy gondolom, erre a szerepre alkalmas vagyok, de nem állok be a nyájba. Nagyvad vagyok – ezt már a főiskolán megjósolta nekem Nádasdy Kálmán. S a nagyvadak – amikor gond van – általában elbújnak.
Drukkos színész vagyok. S ez egy hímnemű hivatás, igazi férfimunka. Jól tudok a pályán működni, ha hagyják. Úgy vélem, az emberek jószándékúan ülnek be egy-egy előadásra. Ha pedig lent, a sorok közt köhögés hallatszik, ha ropiznak, mobiloznak, akkor mindig odafönt, a színpadon van a hiba. A közönség viszont irányítható, formálható. S az a legnagyobb siker, ha csöndben vannak és eljut hozzájuk az, amit mi, színészek közvetítünk. A legszebb hála, amikor könnycseppet láthatok a másik szemében. A bohócarcok közül szintén az a legszebb, amelyen egy könnycsepp ragyog. Az én fejem is olyan, mintha egy velencei maszk lenne."
Számtalan nagyszerű alakítás őrzi Kishonti emlékét a filmeknek köszönhetően is. Általa lett teljesebb a Régi idők focija, a Mephisto, az Egy erkölcsös éjszaka, a Szerencsés Dániel, az Ördög vigye!, a Ripacsok, vagy éppen a Sorstalanság.
Drámaian melankolikus hangját két szólólemeze (Furcsa lány, Bűvölet) is visszahozza.
Nem sokon múlott, hogy Kishonti Ildikóból világsztár legyen, hiszen Barbra Streisand eredetileg őt választotta ki a Yentl című film egyik főszerepére. Az Oscar-díjas színésznő 1982-ben Magyarországon járt, hogy helyszínt keressen a filmjéhez, amelyet maga rendezett. Megnézte több hazai színésznő fotóját, és találkozóra hívta Kishontit. Vele akarta eljátszatni az egyik női főszerepet, amit végül Amy Irving alakított. Eredetileg még arról volt szó, hogy az a figura is sokat énekel majd a filmben. Az esküvői jelenet egy nagy duett lett volna, ahol a szerepe szerint fiúnak öltözött Streisand lagzit ül egy másik nővel. De sajnos a magyarok emeltek az eredetileg kialkudott összegen, erre Streisand – aki egyben a film producere is volt – úgy döntött, máshol forgat. Így ez a lehetőség elúszott, viszont az a bizonyos duett is kimaradt a moziból...
2009 augusztus 30-án hunyt el a Mazsihisz szeretetkórházában, életének 62. évében.
